Edvard Grieg: (1843–1907 Norvégia)
Dalok norvég nyelven
A 'Haugtussa'. op. 67 dalciklusból
Det Syng – Szól a dal
Ha tudod az álmod, sosem feleded a dalt:
Oh varázstündér, a kék dombon forgatod ezüst rokkádat
Ne félj az éjtől,hol lágyabb a zene és a viszály elcsendesül, a napvilág nem ismeri ezt az áldást
Ne rémülj meg a szenvedélyes öleléstől, mely bűnre csábít, sír és elfeled, de még a vad medvéket is megszelidíti.
Oh varázstündér, a kék dombon forgatod ezüst rokkádat.
Møte – Találkozás
Egy vasárnap várja a lányka a csinos ifjút és íme : ott jön!
Hirtelen eltűnne legszívesebben, de mégis marad. Zavarukban csak fogják egymás kezét , beszélgetnek.
A langyos estében ölelik, csókolják egymást és a lányka az ifjú karjaiban alszik el.
Killingsdans – Kecsketánc
-
Szójátékok a kecskéről, a nap nevet, a táj szép, minden teli élettel és vidámsággal.
-
Kecsketánc szójátékok, a napsütés és a szél messze fúj minden bánatot.
-
Egy suhintás a popóra, egy csókocska a szájra, boldogság, tánc és könnyed lábak – Hurra, Heissa és Trallala!
Von Dag – Fájdalmas nap
A lány számolja az órákat az ígért találkozásig végre tt a vasárnap, de a fiú nem jön , s ő egyedül sír.
Egy vágytól gyötört éjszaka után, összetört szívvel, elhagyatva kell meghalnia a lánynak.
Ved Gætle-Bekken – A hegyi pataknál
Rohanó patak, fürdesz a fényben, a köveket fényesre mosva, itt akarok időzni!
Ugrándozó patak, a mocsárban nyugalom vár,s álmok,mik a vágyat elzümmögik; itt akarok emlékezni!
Pezsgő patak, mire gondoltál, mikor a széles tereken, erdőkön, mezőkön haladtál át?
Láttál olyan magányost mint én? Ah, itt akarok felejteni!
Sugdolózó patak, játékos és kíváncsi ne énekelj arról, ami most a fejemben jár,
Hagyj szenderegni!
Jean Sibelius (1865–1957, Finnország)
Dalok svéd nyelven
Flickan kom ifrån sin älsklings møte – A kisleány randevu után
1: A lány piros kezekkel tér vissza a randevúról . Anyja kérdi: miért vörös a kezed? „Rózsát szedtem”.
2: Legközelebb piros ajkakkal jön. Miért? ”Epret ettem ”
3:Majd sápadt orcáját látva kérdi anyja: miért? Csináltasd meg a síromat anyám és írd a sírkövemre:
4: Egyszer a legkedvesebb kezét tartotta kezei között, egyszer a legkedvesebb ajkakat csókolta ,végül sápadt orcával tért haza,mert kedvese hűtlensége elhervasztotta.
Säv, säv, susa – Susogj, susogj nád
Susogj nád, meséld el nekem, merre ment Ingalill!
„A tóba fulladt. Östanalilban irigységgel telve néztek rá és bepiszkolták fiatal szerelmét. Nem találta többé békéjét.”
Gyászdalt dalolj nád!
Svarta Rosor – Fekete rózsák
1. Mondd, miért vagy ma oly szomorú? Én nem vagyok szomorú, mert az aggódás éjfekete rózsákat hordoz.
2. Egy rózsaág nő szívemben, melynek tövisei folyton kínoznak. Mert az aggódás éjfekete rózsákat hordoz.
3. De a rózsákból kincs lesz, sápadt, mint a halál, vörös, mint a vér. Egyre nő és marcangolja szívem. Mert az aggódás éjfekete rózsákat hordoz.
Den första kyss – Az első csók
A lányka kérdi az Esthajnal csillagot: mit gondolnak a csillagok, ha elcsattan az első csók?
A csillag válaszol: a Fény angyalai saját üdvüket látják viszont , de a Halál elfordul és sír.
Varen flyktar hastigt – Elillan a tavasz
Tavasz és nyár gyorsan múlik, ősz és tél sokáig marad. Hamar fakulnak az orcák.
A fiú válasza: majd ősszel és télen emlékezünk a tavaszra és a nyárra . Hadd múljon a tavasz és hervadjanak az orcák, most szeressük egymást és csókoljunk!
Johannes Brahms: Dort in Weiden steht ein Haus – Ott a füzesben áll egy ház
Ott a füzesben áll egy ház,
A lányka néz ki az ablakon,
néz mindenfelé:nincs még itt a kedvesem?
A legszebb ifjú a Rajna mentén, ő az enyém, az enyém!
Hajnaltájt a folyóról dalolja üdvözletét
Esténként, mikor szentjánosbogár repül, s csónakja a partnál ring,
akkor lehetek én a kedvesemmel!
A pacsirta az orgonabokorban mit énekel, értem én:
egy év múltán ünnep jő, s nekem is lesz fészkem,
hol a kedvesemmel a Rajna legboldogabbjai leszünk!
Schwesterlein – Nővérke
Nővérke, nővérke, mikor megyünk haza?
Reggel, ha a kakasok kukorékolnak,
akkor megyünk haza,
Bátyuskám, bátyuskám, akkor megyünk haza.
Nővérke, nővérke, mikor megyünk haza?
Reggel, ha a nap beköszönt
eh, nem ér véget az öröm,
Bátyuskám, bátyuskám, a vidám zsivaj.
Nővérke, nővérke itt az idő.
„A kedvesem táncol velem.
Megyek mégis, vele táncol,
Bátyuskám, bátyuskám, hagyj engem ma.”
Nővérkém, nővérkém, miért vagy oly sápadt?
A hajnali fény az oka
Az orcáim pedig,
Bátyuskám, bátyuskám a reggeli harmattól nedvesek.
Nővérke, nővérke, oly bágyadtan támolyogsz
„Keresem a kamraajtót,
Keresem az ágyacskámat,
Bátyuskám, bátyuskám, jó lesz a föld alatt.”
Es steht ein Lind – Áll egy hárs
Áll egy hárs ott a völgyben, oh Istenem, mit csinál ott?
Segíteni akar nekem gyászomban, mert elvesztettem a szerelmemet.
Ül egy madárka a kerítésen, oh Istenem, mit csinál ott?
Segít nekem panaszkodni, mert elvesztettem a szerelmemet.
Buzog egy forrás a síkságon, oh Istenem, mit csinál ott?
Segít nekem sírni, sírni, mert elveszítettem a szerelmemet.
Wie komm ich denn zur Tür herein? Hogy jutok be ajtódon?
Fiú:
Hogy jutok be ajtódon, mondd kedvesem, mondd!
Lány:
Fogd a karikát és húzd a kilincset,
Anyám azt hiszi majd, a szél az.
Gyere kedvesem, gyere!
Fiú:
Hogy jutok be a kutyától?
Mondd, kedvesem,mondd.
Lány:
Szólj egy kedves szót hozzá
s majd visszamegy a helyére,
Gyere kedvesem, gyere!
Fiú:
Hogy jutok be a tűzön át?
Mondd, kedvesem mondd!
Lány:
Önts rá egy kis vizet,
anyám azt hiszi majd, esik,
Gyere kedvesem, gyere!
Fiú:
Hogy jutok fel a lépcsőn?
Mondd kedvesem, mondd!
Lány:
Vedd a cipődet a kezedbe és
osonj halkan a fal mellett,
Gyere kedvesem, gyere!
Da unten im Tale – Ott lenn a völgyben
Ott lenn a völgyben
Oly zavarosan szalad a víz
S én nem mondhatom Neked,
Mennyire szeretlek.
Miközben szerelemről beszélsz,
Miközben hűségről,
Egy kis csalfaság
Van mindig szavaidban.
S ha én tízszer is mondom,
Mennyire szeretlek,
De Te nem akarod érteni,
Akkor tovább kell mennem.
Az időért, mikor szerettél,
Köszönetet mondok
S kívánom szívből,
Hogy máshol légy. boldog
Antonin Dvorzsak: 'Cigánydalok op.55
Mein Lied ertönt – Zengjen dal a húron
Zengjen dal a húron, egy szerelmi zsoltár,
ha múlik a nap
s ha a mocsár, s a fonnyadó fűszál
harmatgyöngyöt iszik titokban
Zengjen a dal vándorkedvtől hangosan,
ha a világot járjuk
Csak a puszta széles síkságán
zenghet vidáman dalom
Zengjen a dal szerelemmel telve akkor is, ha
pusztai vihar tombol
s ha az utolsó lélegzet hagyja el
a testet.
Ei, wie mein Triangel – Táncdal
Óh, mily pompásan csendül hangszerem,
mint cigánydalok, ha a halál felé lépked az ember!
Ha ilyen hangok kísérnek a sírba,
vége a táncnak, dalnak, örökre!
Dalok, táncok, szerelem viszlát örökre!
Rings ist der Wald so stumm und still – Oly csöndes, mély az erdő
Oly csöndes, mély az erdő,
Úgy aggódik a szívem.
Egyre lejjebb száll a fekete füst,
felszáritva könnyeim.
De könnyeim nem száradnak,
menj máshová !
Ki még fájdalmában is tud énekelni,
az él, míg nem múlik ajkáról a dal!
Als die alte Mutter – E dalra tanított anyám
Mikor anyám még dalra tanított,
különös, könnyek gyűltek szemébe
Most az én arcom ázik könnyben,
mikor gyerekeimet dalra és játékra tanítom.