Csordás Klára (ének) és Csík Laura (zongora)
2013. február 25., hétfő 19 óra
Mozart: Sextus áriája a Titusz kegyelme című operából
Deh, per questo ...
Jaj, csak egy pillanatig emlékezz az első szerelemre.
Belehalok a fájdalomba megvetésed, keménységed miatt.
Igaz, nem vagyok méltó a kegyelemre, csak gyötrelmet érdemlek.
Nem lennél ily szigorú, ha belelátnál szívembe.
Elkeseredésemben a halálba megyek, de a haláltól nem félek.
Attól háborog a lelkem, hogy csalárd voltam veled.
(Mily sok gyötrelmet visel el a szív, mégsem hal meg fájdalmában!)
(Tartalmi fordítás)
Mozart: Betétária a Figaró házassága IV. felvonásából
Al desio di chi t’adoro
Gyere, repülj ide hozzám, vággyal teli imádódhoz, ó reménységem!
Meghalok, ha továbbra is hiába sóvárgok utánad.
Emlékezz, kincsem az ígéretekre, az esküvésekre,
és a derűs pillanatokra, amikor a szerelem reménnyel töltött el.
Óh, nem bírom tovább ezt a tüzet, amely a keblemben gyulladt!
Aki ismeri a szerelem érzését, megérti szenvedésemet.
(Tartalmi fordítás)
Chopin: Melodia - Dal
Fönn a hegy hátán, ahol terhük hordták, nagy messze várta rég áhított ország.
Ott játszott már a sugárzásnak fénye, mely felé vánszorgott ifja és véne.
El sosem érik, nem fürdenek fényben, nem jut a szájhoz ínycsiklandó étel.
Elmerül sorsuk majd a feledésben, feledésben, feledésben, éjben.
(Raics István ford.)
Chopin: Zyczenie - Leányábránd
Hogyha nap volnék odafönn az égen, csak rád hinteném örömosztó fényem.
Én sose néznék fákra meg rétre, téged, csak téged erne
Csak téged érne örömosztó fényem, hogyha nap volnék odafönn az égen.
Szállhatnék bátran mint a könnyű fecske, hozzád zengene dalom reggel-este.
Gondom nem volna rétre, falombra, hozzád, csak hozzád szólna
Csak hozzád szólna dalom reggel-este, szállhatnék bárcsak, mint a könnyű fecske.
(Hárs Ernő ford.)
Grieg: Ein Traum - Álom
Szép álmot álmodtam egykor:
Egy szőke lányka szeretett,
A zöld erdő szélén volt,
Meleg tavaszi napon:
A rügy fakadt, az erdei patak áradt,
A távoli faluból harangszó zengett,
Gyönyörünk teljes volt,
Elmerültünk egészen a boldogságban.
És még szebb volt, mint egykor az álom,
Maga a valóság:
A zöld erdő szélén volt,
Meleg tavaszi napon;
Az erdei patak áradt, a rügy fakadt,
Harangszó zengett a faluból:
Átkaroltalak, hosszan tartottalak,
És nem engedlek el soha már!
Ó tavaszi zöld erdőszél,
Bennem élsz mindenkor!
Ott lett a valóság álommá,
Ott lett az álom valósággá!
(Gádor Ágnes fordítása)
Grieg: En Svane -A hattyu
Te szép, te néma, mint hófehér álom
Hangod hallani vágyom! Mondd dalolsz-e néha?
Féltve őrködsz a tündérek álmán,
Ringva némán a hullámok hátán
De most, hogy virradt a halálos hajnal
Ma zokogva sírtál halk, gyászos dallal.
Te dallal végzed az utolsó órán
El így szállt az élted, mert lám hattyú voltál
Az voltál.
(Závodszky Zoltán fordítása)
Grieg: Tack for ditt raad -Tanácsod biztosan jó
Tanácsod biztosan jó, amely óv az áradattól,
De tettre vágyom, veszély nem aggaszt.
Csónakba hát, bármivel is fenyeget az út,
És harcra fel a hullámok zajába.
Hogy visszatérek-e, vagy tengerbe fúlok,
Ittmaradni nem tudok, szerencsét kell próbálnom.
Ó boldogság, dagadó kebellel,
Mint ahogy az árbocon a vihar a vitorlát dagasztja,
Útra kelni az ingó sajkában,
A hullámtörés sistergésében, a fröccsenő tajtékban,
Feltartóztathatatlanul, hol le, hol föl
Törékeny hajógerinccel, a győzelemig.
(Gádor Ágnes fordítása)
R.Strauss: Heimliche Aufforderung... – Titkos meghívás...
“Föl, emeld a szikrázó kelyhet a szádhoz s idd az örömlakomán lelkedet egészségessé!
S ha emeled, ints titkon felém, akkor mosolygok majd és iszom csendben, mint te...
És csendben mint én, figyeld körülöttünk a részeg fecsegők seregét, ne vesd meg őket túlságosan.
Nem. Emeld a csillogó kelyhet, a borral telit, s hadd legyenek a zajos lakomán ők is boldogok.
Ám ha élvezted az étket, s oltottad szomjadat, szakadj el a hangos társak ünnepi örömmel telt látványától.
És sétálj ki a kertbe a rózsabokorhoz. Ott akarlak várni régi szokás szerint, s kebledre szeretnék hajolni.
Mielött még remélnéd, csókjaidat inni, mint egykoron gyakorta, s belefonni hajadba a rózsa pompáját.
Ó jöjj te csodás drága éj!
(Tartalmi fordítás)
R. Strauss: Morgen – Holnap
És reggel újra süt ránk a nap, s utam, amin járok, minket boldogokat újra egyesít.
E napot lélegző föld kellős közepén, a széles kék hullámu partra csöndben, lassan megyünk majd
Némán nézve egymás szemébe, s a boldogság néma hallgatása borul ránk.
(Tartalmi fordítás)
R. Strauss: Zueignung – Ajánlás
Igen, jól tudod te drága lélek, hogy tőled távol szenvedek
A szerelem megbetegíti a szíveket, fogadd hálám!
Egykor magasra emeltem én, a szabadság korhelye az ametiszt serleget
S te megáldottad az italt, fogadd hálám!
S ez áldással elűzted a gonoszokat, mígnem én , ami sosem voltam
Szentül a kebledre hajoltam, fogadd hálám!
(Tartalmi fordítás)