A TÁROGATÓ ARCAI*

MINDEN JEGY ELKELT

120 éves a Schunda-féle reformtárogató
Kiss Gy. László Liszt Ferenc-díjas tárogatóművész koncertje

Közreműködnek:
Török Géza – zongora
Árendás Péter – brácsa
Lelkes András – bőgő
Csoóri Sándor – bőgő, brácsa
Zimber Ferenc – cimbalom

Postakürt-szóló
Hollós Máté: Harminchárom páva
Kovács Béla: Eine Kleine Balkan Music
Martos László: Tárogató mese
Könczei Árpád: Ördöngős székelyek
***
Dunántúli és erdélyi népzene
Két jazz-standard
Asztali nóta és mezőkölpényi cigánycsárdás
Rábaközi népzene

Gondolatok a tárogató legendához
Több évtizedes tárogatós múlttal a hátam mögött változatlan érdeklődéssel hallgatom a kalandos sorsú hangszerünket övező misztikus történeteket és mesébe illő legendákat. Többnyire nem is muzsikusoktól, hanem a hangszert olykor talán nem is jól ismerő emberektől halljuk a romantikus és „biztos történeteket”. Szívesen megosztanék néhány saját gondolatot azokkal, akiket egy letisztultabb kép érdekel, és mégis megmarad a legenda illúziója.
Napjaink közismert és népszerű hangszere, a Schunda-féle reform tárogató 120 éves múltra tekint vissza. A kuruc kori oboaszerű tárogató síp vélhetően a honfoglalás korától jelen volt történelmünkben, és a Rákóczi szabadságharc idején érte el népszerűsége csúcsát. Politikai helyzettől függően mindkét hangszert nemkívánatosnak nyilvánították rebellis szerepe miatt. Ebből a szempontból a kuruc tárogató síp valóban komoly történeteket kiváltó instrumentum volt. Gondolok itt például arra, hogy az 1848-as szabadságharc utáni időben Kecskemét főterén a heti piacon egy tárogatós játékának hatására felbőszült, leszerelt katonák nemes egyszerűséggel agyonverték az ott tartózkodó osztrák katonákat. Megjegyzés: „akkor még nem akadt egyetlen szemtanú sem?”
Ilyen történetek után nem csoda, hogy bűvös erőt tulajdonítottak a tárogatónak. Manapság szinte mindenki a Schunda-féle reformtárogatón játszik, ezért azt gondolom, a mai modern tárogató megörökölte a kuruc hangszer történetét, legendáit, és ezért mondják gyakran a Schunda-félére, hogy ősi hangszer. A kommunista időkben az új tárogatót is mellőzték, ezért jutott hasonló sorsra, mint elődje. Nyugati gyűjtők fillérekért felvásárolták és kivitték az országból. Szerencsére maradt idehaza is hangszer, többek között én is egy kb. 100 éves, Stowasser típusú hangszeren játszom. Ezek között találhatók az etalonnak számító példányok. A klarinét és szaxofon család ismerőjeként engem elsősorban a tárogatóban rejlő új hangszín és játékmód lehetőségei érdekelnek. Technikai hiányosságai és intonációs bizonytalansága mellett a fából készült kónikus test hihetetlen hajlékonysággal és varázslatos hangi lehetőségekkel kárpótolja a kitartó játékost.
Kodály és Bartók bizalmatlanok voltak a tárogatóval szemben. Amolyan csokoládé hangú hangszernek tartották – szerintem nem is rossz hasonlat. Ugyanakkor elképzelhető, hogy az a régies, túlvibrált hangú játékmód, aminek az örökségét mai napig is hallhatjuk, nem „fogta meg” nagy mestereinket. Ráadásul a már kiforrott zenekari hangszerek bőséges lehetőséget nyújtottak a kor zeneszerzőinek, így a tárogató nem került be a klasszikus hangszerek közé.
Úgy látom, a mi korunk viszont alkalmas arra, hogy jómagammal együtt kicsalogassuk mindazt a sok szépséget és újdonságot, ami ebben a „csudálatos fadarabban” rejtőzik.

                                                                                              Kiss Gy. László
 

Kiss Gy. László klarinétművész 1955-ben született. A Zeneakadémia elvégzése után a Magyar Állami Operaház zenekarának, valamint a Budapesti Fesztiválzenekarnak volt művésze. Jelenleg a tárogató népszerűsítése a fő tevékenysége. Klasszikus és kortárs zenei tapasztalata jó lehetőséget teremt a tárogató arculatának bővítésére, a klasszikus hangszerek közé emelésére. Komoly repertoár született az ő inspirációi, koncertjei, lemezei hatására. Szóló, kamaradarabok, versenyművek kerültek bemutatásra, illetve hangfelvételre. Mellette régóta játszik saját maga által összeállított dunántúli és erdélyi muzsikákat kiváló népzenészek közreműködésével. Két ízben kapott Artisjus-díjat, 2005-ben Liszt-díjjal tüntették.

Belépőjegy: 1400 Ft, diákjegy: 700 Ft

Támogató: Napkereszt Alapítvány

Jegyet vásárolhat: jegymester.hu
Jegyét lefoglalhatja ITT