Purcell: If music be the food of love (Vízkereszt)
Ha a zene szerelmünk étke, játssz csak!
Jó bőven, míg meg nem csömörlök.
Jöjjön az émelygés, mellyel az étvágy meghal.
Ismét e dalt! Oly búsan hull!
Fülembe zsong mint édes déli szél,
Mely ibolyás domboldalon fut át
És illatot lop s ad tovább.
(Radnóti Miklós)
Tisztelet a 100 éve született Alfréd Dellernek: Greensleeves
Ha súg, ha búg a kósza szél a szívnek húrja mond mesét:
Hogy élt egy délceg hős király, ki csókkal várta kedvesét.
Greensleeves, te árva nő, Greensleeves, te drágakő.
Greensleeves a váram szépe, zöldarany éke Greensleeves.
A hárfahúron nóta kél, ott szárnyal édes hangodon,
Ki hallja ébren álmot lát, és mért tűnődne rangodon?
Greensleeves, te árva nő, Greensleeves, te drágakő.
Greensleeves a váram szépe, zöldarany éke Greensleeves.
De minden álom véget ér, és fáj a kínos ébredés.
A várban vár a bús magány, s az édes óra szenvedés.
Greensleeves, te árva nő, Greensleeves, te drágakő.
Greensleeves a váram szépe, zöldarany éke Greensleeves.
(forrás: Wikipédia)
How Should I Your True Love Know? (Hamlet)
Hogy ismerem én meg
Hív szerelmed mástól?
Pörge kalap-, botja-,
S fűzött sarujáról.
Meghalt, kimúlt ő, asszonyom;
Meghalt, kimúlt bizony!
Fejtül neki zöld-hant gyepágy.
Lábtul egy kő vagyon.
Oly hófehér a szemfedél -
Virággal van tele;
Sírjába őt a szeretet
Siratva nem tette le.
(Arany János)
The Song of Willow (Othello)
A sycamor árnyában ült szegény,
Úgy ráhajolt, úgy rá, a fűz.
Homloka térdén, keze kebelén,
S mind dalla: fűz, szomorú fűz!
Dalában szólt a mormoló patak;
Olyan bús árnyat vet a fűz!
Hő könnyétől a kő is olvatag;
Szomorú fűz, szomorú fűz!
Fűzágból kötök főmre koszorút.
Ne vádoljátok hűtlenségéért.
Csalfának mondtam, s mit felelt? csak ezt:
Szomorú fűz, szomorú fűz!
Én lányokat, te meg legényt szeretsz.
(Szász Károly)
O Mistress Mine (Vízkereszt)
Oh! kedvesem, hol s merre jársz már?
Oh! jöszte, hallgass: híved itt vár,
Mély s magas hangon dalol.
Ne kóborolj, szép ledérke:
Szeretőké a nap vége,
Okos ember tudja jól.
Mi a szerel’m? Nem jövő az;
Ma kacag és ma örül az.
A jövő bizonytalan:
Halogatás nem hoz élvet.
Adj hát csókot, százszor édest!
Ifjúságunk elrohan.
(Lévay József)
Gasparini: Porto piagato in petto
Sebzett keblemben ébred, mi kedves szívemnek;
De bosszúm elől is bújjon az áruló.
(nyersfordítás – Birta Gábor)
Haydn: She Never Told Her Love (Vízkereszt)
Ő szerelméről sosem szólt,
De titka mint bimbót a féreg, úgy
Elhervasztotta arcát, úgy epedt,
És zöld és sárga mélabúval ült
A türelem szép emlékszobraként
Mosolygva bánatán.
(Radnóti Miklós)
Schubert: An Sylvia (A két veronai nemes)
Szilvia, mi vagy, ki vagy,
Hogy minden szív érted ég?
Szép, okos és szende vagy,
Bőven szórt rád bájt az Ég,
Hogy körülrajongjanak.
Mint ikerpár, szüntelen
Szépség, jóság jár veled,
Nem vak már a szerelem,
Kölcsönkérte szép szemed,
El se hagy többé sosem.
Páratlan vagy, nincs hibád,
Hozzád zengünk, Szilviánk:
Nálad drágább földi lányt
Nem szült még e bús világ.
Fonja szép hajad virág!
(Szabó Magda)
Arne: When Daisies Pied (Lóvátett lovagok)
Ha százszorszép és szarkaláb
meg kék ibolya, sárga som
meg hamvas-pelyhes barkaág
virít a völgyi tájakon:
kakukk ül akkor fönn a fán,
s a házas-embert gyötri ám:
Kakukk! Kakukk! kakukk! - ó, fertelem! –
hideg fut át a férjeken.
Ha zab-szár sípot fúj a pór
és víg pacsirta-szóra kél,
ha csóka párzik, gerle szól,
s a lányok inge hófehér:
kakukk ül akkor fönn a fán,
s a házas-embert györti ám:
Kakukk! Kakukk! kakukk! - ó, fertelem -
hideg fut át a férjeken.
(Mészöly Dezső)
Horn: I Know A Bank (Szentivánéji álom)
Ismerek egy lugast egy halom tetején, ahol vad kakukkfű nő, kankalin és ibolya, egy sűrű loncból, jázminból és vadrózsából szőtt mennyezet alatt.
A tündérkirálynő itt alussza át az éjszakát, takarója egy kígyó csillogó bőre, szűk gúnya, de egy tündérre éppen jó. Tánccal és kéjjel ringatózik a virágok között.
(nyersfordítás – Birta Gábor)
II. rész
Quilter: Fear No More The Heat O’ The Sun (Cymbeline)
Ne féld már a nap hevét
Sem a tél vad viharát,
Földi munkád’ végezéd
S el is vetted a díját:
Barna legényt, szőke lányt
Sirba visznek egyaránt.
Ne rettegd zsarnok karát
S a nagyok zord homlokát;
Gondot étel, mez nem ád;
Egy néked a tölgy és a nád:
Jogar, könyv, gyógyszer, mindahány
A sírba visz mind egyaránt.
(Rákosi Jenő)
Tippett: Ariel-dalok (A vihar)
1. Come Unto These Yellow Sands
A parton hadd vezesselek,
fogjunk kezet:
és meghajolsz, és csókra csók, -
hullám, nyugodj. –
Lépkedj fürgén itt meg ott,
szellemek, most szóljatok.
Halld hát! Hú, hú!
Az őrkutyák: Hú, hú!
Halld hát! Ez az!
Hogy kurjant már a kiskakas.
Kú-kú-kurikú.
2. Full Fathom Five
Apád öt öl mélyben pihen;
lett a csontjából korall,
két szeméből gyöngyszemek:
nem is él, de meg se hal,
lesz a tenger közepén
holmi színes, furcsa lény.
Szól vízi lélekharang: ding-dong!
Csönd! Nimfák húzzák, – száll a hang.
3. Where The Bee Sucks
Fürge méh amerre jár,
kankalin harangja vár,
baglyok elől ott bújok,
bőregéren nyargalok,
hopp, előttünk száll a nyár!
Vidáman, szabadon élhetek én,
virágon, levélen talál a fény.
(Fábri Péter)
Finzi: Come Away, Come Away, Death (Vízkereszt)
Gyere hát, te halál már!
Befed itt feketén ez a föld.
Te tűnő lehelet, szállj:
Ez a kőszívű lányka megölt.
Cipruskoporsóm, szemfedőm
vár már reám:
nem vitt el még ily szenvedőn
senkit a halál.
Ne tegyen koszorúkat
a barát se sírom fölibe,
legyen itt szomorú, vad,
hol e csontot a hant födi be,
ne tudja az se, kit temet,
ki eltemet: hű szerető se lelje meg
testemet.
(Radnóti Miklós)
Vaughan Williams: Orpheus With His Lute (VIII. Henrik)
Orfeusz lantjára, fa
Zord hegy orma, bérc hava
Meghajolva figyele;
Fű, fa éledt zengzetén,
Éji harmat s déli fény
Áradván a földre le!
Bősz tenger! szilaj habod
Fej-lehajtva szunnyadott,
Olyan édes volt a dal.
Mily varázs! mily hatalom!
Gyötrelem, kín a dalon
Szunnyad, alszik, míg kihal!
(Szász Károly)
Stanford: The Rain It Raineth Every Day (Vízkereszt)
Mikor még én kicsiny voltam,
Szél, még eső, hajja haj!
Bolondságért majd megholtam,
Mindig esett, hajja haj!
De mikor már nagynak láttak,
Szél, meg eső, hajja haj!
Tolvaj előtt kaput zártak,
Mindig esett, hajja haj!
És mikor megházasodtam,
Szél, meg eső, hajja haj!
Soha többé nem mulattam,
Mindig esett, hajja haj!
És mikor az ágyba dűltem,
Szél meg, eső, hajja haj!
Borral már megelégültem,
Mindig esett, hajja haj!
Nincsen e világnak vége,
Szél meg eső, hajja haj!
De játékunknak már vége,
S hogyha tetszett, semmi baj.
(Lévay József)
Cole Porter: So In Love (Kiss Me, Kate ~ A makrancos hölgy)
Furcsa, de igaz, kedvesem,
Mikor közel vagy, kedvesem,
Csillagokkal telik meg az ég,
Olyan szerelmes vagyok beléd.
Még nélküled is folyton,
Karjaim köréd fonom,
Csak te tudod, drágám, hogy miért:
Olyan szerelmes vagyok beléd.
Szerelmem a titokzatos éj,
Az éj, mikor először jöttél,
Szerelmem a részeg jókedvem,
Mikor éreztem, törődsz velem.
Hát vess meg, vagy dobj el,
Sebezz meg, pusztíts el,
Tiéd vagyok, míg meg nem halok,
Beléd olyan szerelmes vagyok.
(nyersfordítás – Birta Gábor)