Napjaink legismertebb magyar zeneszerzőitől játszik darabokat Eckhardt Gábor és Matuz Gergely. Valóban egyszeri, megismételhetetlen alkalomnak ígérkezik az április 20-ai este.

Engedjék meg, hogy ismét egy személyes élményemet osszam meg Önökkel. Már vártam, hogy egy ilyen hangversenyről írhassak ajánlót. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy közelről láthattam ezeknek a zeneszerzőknek az életét, akiknek a darabjai szerepelnek a hangversenyen. Először is az előadókkal kezdeném. Eckhardt Gábor zongoraművész játékát mindenkinek szeretettel ajánlom: eseménydús, szellemes zenélést hallhatunk tőle. Az is nagyon tetszik, hogy mindig lélegzik a darab, amikor ő játszik. Ott és akkor, abban a pillanatban születik meg. Nagy igénnyel nyúl a zongorához, így egészen máshogy szólal meg a hangszer a keze alatt. Matuz Gergely fuvolaművész, aki a zongoraművész kamaratársa ezen a hangversenyen, számtalan darab első előadásán vesz részt. Az ilyen előadó nekem alapvetően nagyon rokonszenves.

Most térjünk rá Dukay Barnabás Rondino, amely a szívhez szól darabjára! Ez az alkotás nem fog elhangzani a hangversenyen, mégis jó bevezetés Dukay világába, és az interneten is megtalálhatjuk az előadását. Éppen ezért ajánlom, hogy hallgassák meg! Hét nagy területből áll, ezt könnyen észrevesszük első hallásra. Ez egyetemes szám: a hétnek hét napja, a szivárvány hét színe, a zongora hét fehér billentyűje, a hét életkor a Színház az egész világ-monológban Shakespeare-nél és még folytathatnám a sort. Ezek után nem véletlen, hogy a legfelső szólam összesen 168 hangból áll, ami már megint a hét hét napja lenne (168 óra). Ha az összes 376 hangot, amelyből az egész darab áll, összevonjuk gemátriailag (3+7+6=16, 1+6=7), akkor ismét hetet kapunk.

Viszont a hangversenyen megszólal A kő lobogó lángja fuvola szólószonáta, Dukay első zenedarabja. Olvassuk el, mit mondott róla 1999-ben: „Új távlatokat nyitott előttem a Matuz Istvánnal való megismerkedés. Lélegzet-elállító volt az ő hangszeres teljesítménye és repertoárja, s engem ez annyira inspirált, hogy – még a zeneakadémiai évek alatt – az ő hatása alatt született az a szólószonáta-műfajú fuvoladarabom, amit képletesen op. 1-nek nevezhetek."

Itt ne várjunk semmi olyat, mint a Rondinónál, viszont elragadtatást és képzelőerőt mindenképpen várjunk a darabtól, ezért is érdemes meghallgatnunk a hangversenyteremben. Itt az 500-as és az 50-es (az anyagból vagy a bűnöktől való megszabadulás száma, nézzünk utána a Bibliában!) kap szerepet, valamint a 45-ös (Szaturnusz száma). A lassú kezdés 45 hang, ezután gyors terület következik: ez kereken 500 hang. Szaturnusz kissé sötét és komor jellege után a megszabadulás száma jön, és ezzel vége az első tételnek. A második tétel végén 50 hang tér vissza a gyors terület 500-hangjából, így a darab vége szinte elrugaszkodik a földtől. Vajon hogyan fog megszólalni összesen egy szál fuvola egyedül az Óbudai Társaskör Nagytermében?

Lesz itt sok különlegesség. Zongora és fuvola hangszínt összeolvasztó nagyon eredeti zenedarab Horváth Balázstól; Hollós Máté Fantom darabja, ahol elkalandozhat a képzeletünk. Remélhetőleg Jeney Zoltántól lesz egy ősbemutató! Lakatos György fagottművész műsorvezetőként kellemes beszélgetéssé teszi majd a hangversenyt. Gyakorló zenészként a valódi érdekességekre, magára a zenére hívja fel a figyelmet. Nagyon jók az előadók, a darabok és ettől lesz itt és most lényeges ez a hangverseny. A legjobb értelemben mai. Feltétlenül ott a helye minden zeneszerető embernek!