2014. március 19.
Gyakori eset, hogy zenekarok időnként bepillantást engednek műhelymunkájukba. Erre adott alkalmat a Liszt Ferenc Kamarazenekar március 19-én délelőtt, az Óbudai Társaskör nagytermében. Bizonyára tudta a hallgatóság, hogy milyen produkcióra érkezett. Nem egy szépen összeállított hangversenyműsor kerül most előadásra, hanem egy aprólékos zenei építkezés folyamatának a bemutatása. A Rolla János vezette kamarazenekar vonzza a közönséget, aminek ismét tanúbizonyságát adták, és érdeklődéssel figyelték miként is zajlik a próba.
A zenei kiránduláshoz túravezető is segítségül szolgált, Becze Szilvia kedves közvetlenséggel építette a hidat a közönség és a zenekar között. Kérdéseivel egyrészt inspirálta a zenekarvezetőt, másrészt aktivizálta a hallgatóságot. A próba jó hangulatát talán még fokozta, hogy megemlítették, éppen előző nap volt a Zenekar 51. születésnapja. Joggal büszkék arra, hogy Sándor Frigyes Tanár úr alapította a zenekart ifjú zeneakadémistákból, és Rolla János 1979 óta a zenekar művészeti vezetője. Óriási a repertoárjuk, amit állandóan bővítenek, a régiekhez visszatérve pedig mindig frissítenek. Így került próbára ez a Händel mű, amit 45 éve játszanak, és most 2014-ben a Tavaszi Fesztiválon ismét műsorra kerül: az op. 6-os ciklusából a B-dúr Concerto Grosso.
Milyen volt a próba? Gyakori megállás, újból és újbóli ismétlés jellemezte, de mindegyiknek megvolt a magyarázata: miként is lehet a legkisebb dallamvonalat, ütemet, motívumot meggyőzőbbé, kifejezőbbé tenni? Egyénileg és végtelen türelemmel ismételtek egy-egy vonóhúzást a legfinomabb megvalósulásáig. Volt egy-egy ellenvélemény, hiszen minden zenész önálló egyéniség, megvan a maga elképzelése, tehetsége a megvalósításhoz, de az a különös képesség jellemzi valamennyiüket, hogy azonos zenei hullámhosszon gondolkoznak. Ettől ilyen varázslatosan egységes, bűvös hangzású a Liszt Ferenc Kamarazenekar. Itt most nyilvánosan, közönség előtt, a hétköznapok természetességével játszották végig a próbát, ahogy azt szinte mindennap teszik.
A próba befejeztével a közönség köréből is tettek fel kérdéseket Rolla Jánosnak, amit meggyőző komolysággal és szellemes humorral válaszolt meg. Utolsóként a próbaterem kérdése merült föl. Ez az együttes, amelyik nagyon sokat és gyakran utazik a nagyvilágban, sok próbateremnek volt már a lakója, itthon is külföldön is, és bevallottan, nem mindig a legkiválóbb körülmények között. Most, amikor ennek a természetesen jó hangulatú próbának részesei voltunk, meg kell említeni, hogy ez a nagyterem 1991 óta a kamarazenekar próbaterme, és azóta otthonuknak érzik az Óbudai Társaskört. Örülünk, – és büszkék erre az Óbudaiak is – hogy ez így van. Mert jó otthon lenni valahol. A nyugodt felkészülés is egyik titka a sikeres előadásnak.
További csodálatos esztendőket kívánunk, az Óbudai Társaskör közönsége nevében pedig viszontlátásra a következő hangversenyen!
Márkusné Natter-Nád Klára